Nagymánya
tévnyomat a Bélyegmúzeumban
Az utolsó milliós értékű magyar bélyegritkaság, az ún. Nagymánya tévnyomat 70 éve keletkezett. Érdekes módon ez idáig senki nem foglalkozott vele behatóan. A történetét először feltáró tanulmány a Bélyegmúzeumot is működtető Hírközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyvében jelent meg ez év szeptember elején muzeológus kollégánk tollából. Az ennek nyomán tapasztalt érdeklődés indította arra a múzeumot, hogy a sajtónak, illetve a nagyközönségnek is bemutassa ezt a kuriózumot.
Az első bécsi döntés következtében visszacsatolt felvidéki területekre emlékező bélyegek az 1938 nyarán kibocsátott Szent István sor két címletének eltérő színben nyomott változatai, amelyekre a „HAZATÉRÉS 19-38” feliratot nyomták vörös színnel.
Egyetlen 70 filléres ívről hiányzik a felülnyomás. Ez az ív a nagymányai postára került, s ott a nagyobb részét már eladták, amikor felfedezték az eltérést. A derék postamester ugyanis, aki korábban csehszlovák fennhatóság alatt dolgozott, nem ismerte a magyar bélyegeket, így fel sem tűnt neki a különbség.
A Magyar Királyi Posta visszavonta a megmaradt példányokat, és a Bélyegmúzeumban helyezte el. Ma ebből egy tömbben 24 db látható.
Ezt a ritkaságot eddig még sem a kutatók, sem a nagyközönség nem láthatta. Először tárjuk a nyilvánosság elé – túlzás nélkül mondhatjuk – e filatéliai ereklyénket.
A ritka kincs állagának, eredeti látványának megóvása érdekében csak rövid ideig lesz látható. A múzeum minden bélyegét eleve fénytől és más fizikai hatásoktól védve tároljuk, egy ilyen különösen értékes ívdarab esetében ez még inkább indokolt.
Hogyan keletkezett a tévnyomat? Kik és hogyan fedezték fel? Hány darab ismert közülük és mi lett a hiányzó példányok sorsa? Mennyit értek a felfedezés után és mennyit érnek napjainkban ezek a különleges bélyegek?
A Nagymánya tévnyomatok és néhány, az utóéletéhez tartozó dokumentum 2008 november 21-től december 14-ig és 2009 január 14-től február 1-ig volt megtekinthető a Bélyegmúzeumban.